A település története

Somogy megye középkeleti részén a Baté – Igal összekötőút felénél helyezkedik el, Igaltól 8 km-re, Kaposvártól és Dombóvártól 25 km-re.
Az első írásos emlékek az 1725-ös években említik először, bár a régészeti leletek szerint már a római korban is lakott terület volt.
A magyar nemzeti királyság megalakulásakor a község területét a tolnai királyi várhoz csatolták. Kezdetben a királyi hirdetőknek volt itt földje, aztán váltogatták egymást a különböző uraságok. 1449-ben a Bocskai család előnévként használta a falu nevét. A helynév Bese (1725), Bouseu (1362), Besew (1408), Bösö (1575), Büssü ( 1725-től )
1729- ben a gyulai Gaál család birtoka és az is maradt egészen 1945 -ig.
Az 1700-as években színmagyarok lakták a falut. A XVIII században jelentős gazdasági fejlődés indult meg, ekkor mezővárosi rangra emelkedett. Iparos sváb családok települtek be, de előfordul a betelepülők között horvát és angolszász eredetű is. Az újonnan jöttek alkalmazkodtak a befogadókhoz, átvették nyelvüket , szokásaikat, később már csak a nevük árulkodott eredetükről.
Megnehezítette beilleszkedésüket, hogy házasságot ritkán kötöttek egymással az őstelepült magyarok és a betelepült svábok. Ennek elsődleges oka a vallási különbség volt. Míg az őslakosság református volt a betelepültek valamennyien katolikusok. Békésen éltek és segítették egymást a falusi kis közösségben.
1927-től kövesút kötötte össze Batéval ahol a legközelebbi vasútállomás is volt, 1947-ben megindult az autóbusz közlekedés, 1948-ban bevezették a villanyt.
A község lakóinak száma a XX. század elején volt a legtöbb, akkor 973- at írtak össze, 568 római katolikust és 405 reformátust.

A lakosság

A lakosság száma napjainkig fokozatosan csökken. Több okra vezethető vissza az elnéptelenedés. Az egyik a gazdasági rend változása. A termelőszövetkezet megalakulása után nem találták helyüket a lakók, amely arra ösztönözte őket, hogy máshol keressenek megélhetést maguknak.
A másik ok, hogy a harmincas években nagy művelődési láz volt tapasztalható. Szabó Ferenc tanító volt az első a faluban aki szorgalmazta , hogy a tehetséges gyerekeknek tovább kell tanulniuk. Az őt követő tanító Varga Gyula a kultúra iránti szomjat még tovább fokozta. Hatásukra egyre több fiatal került valamely gimnáziumba vagy polgári iskolába.
Az üresen maradt házakba a hetvenes évek elején párthatározat révén cigány családokat költöztettek, feltűnő ez azért is mert korábban még a falu határában sem voltak romák.

Büssü napjainkban

Eleinte három falu közjegyzősége , majd tanácsa volt Büssüben, amit később megszüntettek. A tanács székhelye Gölle lett. A termelőszövetkezet székhelye is elkerült a faluból. Igy hát a régi központi község hajdani közössége is felbomlott, melyet az önkormányzatok megalakulása után a képviselő-testület és civil szervezetek próbálnak meg összekovácsolni. Tíz év alatt olyan beruházások valósultak meg melyről csak álmodni lehetett. / kultúrház felújítása, iskola-óvoda felújítása, gázcsere telep, vezetékes vízhálózat, első- és második világháborús emlékmű, millenniumi emlékpark, Idősek Klubja, Falugondnoki szolgálat, Gyermekjóléti szolgálat és családsegítő központ, autóbusz várók, temető rendbetétele, Petőfi utcai autóbusz öblözet, járdaépítés, utak aszfaltozása, gázvezeték építés.

Műemlékek, látnivalók

Két műemlék található a faluban.
– Az 1764-ben épült római katolikus kápolna melyet gyulai Gaál Gáborné építtetett. Berendezései a pécsi pálos kolostorból valók, falait Dorfmeister freskók díszítik.
– Az 1783-ban épült református templom szintén műemlék. Érdekes belső építészete és kazettás mennyezete.
A község dombokkal övezett szép környezetben terül el. Gölle és Kisgyalán községekkel körjegyzőséget tart fenn, Gölle székhellyel.
A falu szülötte volt Gerő Kázmér festőművész.

Befektetési, gazdasági lehetőség

Letelepedési előnyök
A községben aránylag olcsón lehet családi házhoz jutni. A telkek vízzel, gázzal ellátottak. Munkalehetőség a községben korlátozott, de a város közelsége lehetőséget ad.